Liza libab�r�s lett. Lenge ruh�j�n �tf�jt a kegyetlen sz�l. Arc�ba h�pelyhek z�poroztak. Meg�rkezett. Szerelme teste a l�bai el�tt hevert, v�rben s fagyottan. Sz�ve �sszeszorult, ahogy kedvese f�l� hajolt. A havat a v�r s�t�tv�r�sre festette s g�z�l�gve a hidegben lass� alvad�snak indult. Liza megcs�kolta Dallanant.
   Meleg. Az ajka m�g meleg. T�n m�g nem k�s�. Felegyenesedett �s ajkair�l felhangzottak �va szavai.
- Sz�l�tlak �va, te �ltet ad�, add n�kem gy�gy�t� er�d! – hangzott fel ajk�r�l �jra s �jra a m�gikus ige �s aranyes� k�vette minden mozdulat�t.
   �m kedvese nem mozdult. �jra �s megint elhangzottak a szavak, de a sebek nem forrtak �ssze, kedvese nem mozdult. Egyre kev�sb� b�rta megnyitni a mana-h�l�t, hogy �v�t sz�l�tsa. Szem�b�l v�res k�nnyek g�rd�ltek v�gig arc�n a koncentr�ci�t�l �s a kimer�lts�gt�l, de egyre csak sz�l�totta az Istenn�t. Kez�ben felizott a bot, �rezte, ha meg nem is gy�gy�thatja kedves�t, de a s�t�ts�gbe nem engedheti, m�g megj�n a seg�ts�g. H�feh�r ruh�ja m�r olyan volt, mintha hal�los sebet kapott volna a sok v�rvesztes�gt�l, de t�pl�lta a szerelem ereje.
- Sz�l�tlak �va, te �ltet ad�, add n�kem gy�gy�t� er�d!
   �jk�z�p lett s mintha m�r a hold szeme is v�res k�nnycseppeket hullajtott volna a f�ldre. Liza l�ba megrogyott.
   F�nyess�g. Hom�ly. Egy er�s kar, mely meg�vta az es�st�l. Valaki a nev�n sz�l�tja:
- Liza.