Játék a halállal

Történetünk nem akármien kis semmiséget mesél el hanem azt amit a mai napig titkolnak egy mélységesen mély helyen fekvő veszélyeket rejtő alagútrendszerről melyből a mai napig senki sem menekült ki Élve!Eddig!De mit hoz a sors lehet hogy a mai nap egy szerencsés/szerencsétlen/ ifjú kiszabadul és felfedi az eddig homályos és értelmetlen halálesetek sokaságát?

A kép előtte tisztulni kezd . Egy fáklya fénye tűnik fel az ifjú szeme előtt majd mikor megpróbál felállni hirtelen összeroskadva támaszra méltányozza kezét a fal szélén és fejéhez kap . Mint aki egy hosszú és fájdalmas kómából egy szörnyű helyen ébredve döbben rá hogy ami eddig történt vele nem csupán álom hanem a valóság.

- Tudtam hogy nem szabadott volna nyomozni- felelte az ifjú szörnyű fejfájás mellett.

Mikor körbefordult akkor jutott eszébe az a sok dolog amit a falubéliek meséltek neki egy borzalmas alagútrendszerből amiből nincs kiút . Elindult a folyosón egyenesen mégnem egy elágazáshoz ért melynek mindkét oldala vaskapuval volt lezárva. Ekkor egy hang szólalt meg.

- Üdvözöllek a Halál sorspróbáján itt kiderül mennyire vagy szerencsés és a halál mikor akar véget vetni nyamvadt kis életednek! Előtted áll ím 2 vaskapu az egyikben a kifele vezető út  a másikban a halál vár rád! Te döntesz hát melyik utat választod a Jobb  oldali vaskapu mely a nyugalom és csönd felé vezet vagy a Bal oldali kapu mely a hangos és veszélyes úton visz tovább! Döntésed siettesd 10 másodperced van hogy eldöntsd mert ha nem a kapuk örökké lezárulnak és a Halál nyeri meg a játékot!- Az ifjú nem várhatott sokat a másodpercek gyorsan peregtek le előtte még nem a Bal oldali kaput választotta. Ekkor a hang ezt mondta : Ha a jobb oldali kaput választottad volna akkor igaz csendes és nyugalmas utad lett volna és emelet egy csendes ám borzalmas halál 

Várt volna rád! Szerencséd volt most az egyszer indulj hát tovább!- A vaskapu felemelkedett  és átsétált a kapun. Mivel a zajjal teli folyosót választotta így minél jobban eltávolodott a kaputól annál inkább furcsább zajokat halott. Még nem egy cellához ért. Az egyikben egy csodaszép fiatal lány állott a másikban egy öregember. Mikor szembe állt velük ismét egy hang szólalt meg.

-         Ismét elérkeztél a következő választásodhoz az egyik cellába egy ártatlan ifjú lány áll a másikban egy öregember vajon felismered melyikük az a személy mely nem csap be téged és nem támad rád alattomosan mikor nem figyelsz oda? Válassz hát! A döntés most a te kezedbe van! 1 perced van hogy eldöntsd melyiknek hiszel jobban még ha nem is ismered őket!- Az ifjú lány a fiú szemébe nézett könnyes szemmel és ezt mondta:

-         Fiatal ember kérem mentsen meg már 4 éve ennek a szörnyű cellának a rabja vagyok kérem mentsen ki innen és vigyen vissza a családomhoz! – A másik cellában az öregember oda se állott a fiatal elé csak lehajtott fejel ült. Szinte látszott rajta hogy csak arra vár ,hogy a halál elvigye őt egy szebb helyre és ne szenvedjen tovább! Még nem a hang meg nem szólalt:

-         Fogy az időd ideje döntened a szép hölgyet mented meg vagy az öregembert siess vagy a halál nyeri ezt a fordulót és vége a játéknak! – a fiú nem tehetett mást bízott a szerencséjében és ezt mondta: - Az öreget választom!

Ekkor a mellette lévő cellából hatalmas fénycsóva tört ki és a fiatal hölgyből egy vérfarkas lett. Aki így szólt – Szerencséd van fiú de nehogy azt hidd hogy megúszod élve ezt a játékot előbb utóbb úgyis a halál fog nyerni de akkor aztán kegyetlen módon végez mind kettőtökkel. – Ekkor a másik cella melyben az öreg ücsörgött kinyílott és az öregember arcán egy kis mosollyal kisétált a cella kapuján és ezt mondta:

-         Köszönöm fiatal ember hogy megmentett eddig sokan a fiatal hölgy szindrómának hittek és ez volt a vesztük ön mégis más mint a többi maga nem esik rabul egy könnyes szempárnak! Köszönöm!- Ekkor a fiú és az öregember tovább indult. Ahogy mentek a folyosón hirtelen a fáklyák lángja kialudt csak a korom sötétség volt velük ekkor egy hatalmas üvöltés hallatszott. Mikor a fáklyák ismét fellángoltak az öregembert egy hatalmas pók kebelezte be, s így felelt: ifjú legény biztos vagy benne hogy a megfelelő utat választottad? Ezt az utat úgy is nevezik hogy a fekete özvegy útja régóta nem ettem már és most mit ad a szerencse?Készülj a halálra!- A szörny egyenesen az ifjú felé vette az irányt. A fiú kétségbeesetten nézett körbe mikor eszébe jutott egy remek ötlet a fal széléről lekapott egy fáklyát és felgyújtotta a Pókot mely a földre hullva porrá égett. Ekkor döbbent rá hogy az egyetlen ember akibe bízhatott a Pók áldozatává vált és ismét egyedül kellet tovább mennie az úton. Már több órája gyalogolhatott mikor elérkezett egy forráshoz. Már nagyon szomjas volt így hát mikor meglátta  azonnal le akart gugolni és inni egy korty vizet a forrásból amikor egy bársonyos hangra lett figyelmes:

-         Ne igyál a vízből ifjú mert meg van mérgezve ahogy a szádba veszed azonnal  marni kezdi a nyelőcsöved és meghalsz!

-         Ki vagy te? – Kérdezte az ifjú meglepődötten.

-         Én vagyok a te jóakaród ismerem ezt a vizet jól! 2 évtizede már hogy erre a sorsra jutottam én is elértem a forrásig már nagyon szomjas voltam és nem bírtam tovább még nem megláttam a vizet és gondolkodás nélkül beleittam sajnos a halál nyerte meg a játékot! De neked nem szabad vesztened! Fedd fel ezt a sok rosszat ami itt van! Mint sokan mások én is idekerültem mert kezdtem gyanítani ki áll a gyilkosságok mögött! Azaz ember egy szívtelen öldöklő gép mikor gyanakodni kezdtem hogy az ő keze van a gyilkosságokban azonnal szólni akartam a rendőrségnek de hát nem volt bizonyítékom és a második bejáratot sem leltem meg ugyanis ennél a forrásnál ért el a vég! De én érzem neked sikerülni fog! Mielőtt tovább mész tudnod kell 1-2 dolgot. Ez még csak a kezdet ennél nehezebb próbákat is ki kell állnod,ha választás áll előtted ne feledd!csak a szívedre hallgass és a józan eszedre,ne bízz egy szép szempárba se  és akikkel találkozol utadon sosem engedd magad mögé ,mert ebben az alagútrendszerben mindenki neki dolgozik! Minden rossz és gonoszság!Fogd ezt a tőrt és ezt a naplót ez fényt vet az igazságra a tettes leírt benne minden egyes gyilkosságot az elejétől fogva sajnos térképet nem rajzolt bele így hát az utat magad válaszd meg. Sok szerencsét fiú ne feledd amiket elmondtam neked!- Evvel a hang elhallgatott és a Fiú folytatta útját. Egy nyugodalmas folyosónak tűnt a rá váró szakasz ekkor elővette a naplót menyet a rejtélyes hangtól kapott kinyitotta és ezt olvasta :

„1988 Augusztus 19. 13 óra 00 perc Az újságíró lány feledtév kíváncsi és gyanakvó kezd lenni, érzem hogy ő fényt deríthet a titkomra! Ezt nem hagyhatom cselekednem kell méghozzá azonnal mert ha nem lelepleződik az évtizedek óta folytatott gyilkosságaim sokasága! Ma 16 óra 30 perckor a lány egy sötét utcán  tér haza ekkor kell lecsapnom rá! Szinte érzem már a győzelmem egy csapat szolgát küldök érte és bevitetem őt is az alagútrendszerembe!Holmi kis lotyók nem dönthetik romba a terveim! Ha így haladok még egy két év és végrehajtom a szörnyűséges tervem! Az egész világ a lábaim előtt hever majd! Jhon R.”

- Te jó ég! Hiszen ez a városi tanácsos!kiáltott fel hangosan az ifjú. – ebben a naplóban szinte mindent leírt a gyilkosságainak meneteiről! A lány valószínűleg akkor szerezhette meg a naplót mikor a városházára ment. Sajnos szerencsétlen nem olvasta az utolsó feljegyzést a naplóban és eme gonoszság áldozatává lett! Ki kell jutnom, és a lány becsületét helyrehoznom!    

Folyt. Köv.