Evil may cry...

Hideg van, f�zom. Hol vagyok? Nem tudom. F�lek, rettegek. Megr�m�t ez a hely. Csend van, a leveg� neh�z �s a l�gy szell� furcsa szagokat hordoz mag�val. Mi�rt van s�t�t? Mi�rt nem l�tok semmit? F�j mindenem, a karom, a sz�rnyam... Hol a sz�rnyam? Hangos kacajra kapom fel fejem. Ismer�sen cseng, m�gsem �rtem. Ki vagy te? Mit akarsz t�lem?
- Isten hozott kedvesem... - a k�p tisztulni kezd. V�r�sen izz� szemek f�rk�szik tekintetem, s l�gy �v� ajkak h�z�dnak kedves mosolyra el�ttem.
- Mi�rt? - k�rdezem.
- El�rultad �t, t�bb� m�r nem akar t�ged...
- De �n...
- Csss kedvesem – �rinti meg vaskos, v�r�s ujj�val ajkaim.
- Mi�rt b�n a szerelem? - lehelem.
- A szerelem sosem b�n, csak nem mindegy kibe szeretsz bele...
- Mi�rt? - int�zek fel� egy �jabb, l�tsz�lag �rtelmetlen k�rd�st.
- Ne k�rdezd az ok�t, magam sem tudom. De v�gre egy�tt lehet�nk, ez semmit nem jelent neked?
- De, mindenn�l t�bbet – mosolygok r� kedvesen. Igaza van. T�bb� m�r nem kell bujk�lnunk el�le sem.

�vekkel ezel�tt t�rt�nt, az�ta vele vagyok. Annyira m�s az � vil�g�ban minden. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ide ker�l�k.
- Szeretlek – s�gja l�gyan, s ig�z�en v�r�s szemeiben furcsa f�ny izzik fel. Ha nem ismern�m, megijedn�k t�le, de tudom, nincs mit�l rettegnem. M�gis... Valami szokatlan �s megmagyar�zhatatlan �rz�s fog el. Ez nem olyan, mint amihez �n hozz�szoktam. M�g mindig szokatlan... Most itt feksz�nk, egym�s karjaiban a beteljes�l�st�l remeg� testtel. Minden annyira b�k�s, annyira csendes. Neh�zkesen veszem a leveg�t. H�t �gy j�r az angyal, ha egy d�monba szeret bele. F�lek, m�g sosem �reztem ilyet...
- Bocs�ss meg nekem... - lehelem.
- Ne hagyj el kedvesem – cir�gatja meg arcom gyeng�den. Megfogom kez�t, s egy apr� cs�kot lehelek a v�r�s �s durva ujjakra, melyek eddig oly kedvesen b�ntak velem. Ennyi volt, ennyi adatott meg nekem, hogy �t szeressem.
- Nem lesz semmi baj, ennyit �r egy bukott angyal �lete...
- Nem vehet el t�lem.
- M�r megtette. M�r akkor megtette, mikor sz�m�z�tt maga mell�l ide, az alvil�gba.
- Nem akarom, hogy ez legyen – g�rd�lt v�gig egy k�nnycsepp arc�n. M�g sosem l�ttam ilyennek. Angyalk�nt, kett�nk k�z�l, mindig is �n voltam az �rz�kenyebb, �m valahol, sz�vem m�ly�n tudtam, hogy egy kedves, �rz� l�lek.
- Szeretlek – suttogom. - K�rlek, hagy vigyem magammal a mosolyod... - t�rl�m le k�nnyeit.
- Sajn�lom – leheli, s megfogva kezem, kedvesen elmosolyodik. �n is mosolygok, de �rzem, nem tudok tov�bb k�zdeni. Szemeim neh�zkesen csuk�dnak le, majd csendben �r�k �lomba zuhanok...

By:Cyklon 2009.04.06.