Lágy dallamok zengnek gitárod húrjain,
Halk akkordok kísérik lépteim,
Milliónyi hangjegy kiáltja, ne hagyj itt!

Csak hull az eső, odakint tombol a szél,
Ha karjaid közt tartasz a szívem úgy ég.
A zene még él, a szerelemért...

Lassan elhalkulnak a dallamok,
Többé már nem ölel meg két karod.
Üresség és magány, ez maradt nekem.

Odakint a madarak vidáman hirdetik a tavaszt,
De nekem szobám négy fala nyújt csak vígaszt.
A zene még él, a szerelemért...

Búsan zendül fel egy újabb lágy akkord,
A friss, tavaszi szél már csak halált hord.
Az égre emelem tekintetem, többé már nem nehéz szívem.

Már csak egy lépés, ennyit kell megtennem,
Hogy újra a karjaid közt tarthass engem.
Ennyi volt, vége, hideg víz és néma csend ölel körbe,


De a zene még él, a szerelemért...

By: Cyklon 2009.04.06.