A sz�v dallama...

K�t �ve kutatok ut�na hasztalan. Nem tal�lom, nem bukkanok a nyom�ra. Lassan kezdem elvesz�teni a rem�nyt, hogy valaha is �jra vele lehetek...
Egy kis k�rh�zban dolgozom orvosk�nt, imm�ron k�zel hat �ve. Megtanultam egy�tt �lni a hal�llal, m�gis van, amire az ember nem tud felk�sz�lni m�g �gy sem.

K�t �ve t�rt�nt, egy es�s d�lut�non. M�g �pp dolgoztam, hisz n�lunk sohasem �ll meg az �let. Akkoriban boldog p�rkapcsolatban �ltem egy n�lam k�t �vvel fiatalabb zen�sszel. Mindketten sokat dolgoztunk, de ez nem ment kapcsolatunk rov�s�ra, szerencs�re. � akkor volt huszon�t, �n �pphogy elm�ltam huszonh�t. Szerett�k egym�st, rettenetesen. M�gis... akkor m�r h�rom napja nem l�ttam �t. Koncertje volt a szomsz�d v�rosban, de meg�g�rte, hogy este �rtem j�n, ha v�geztek, �n pedig t�relmetlen�l v�rtam, hogy meg�rkezzen.
J�csk�n elm�lt m�r f�l h�t, mikor megsz�lalt telefonom. Az egyik k�z�s bar�tunk h�vott, a menedzsere.
- Igen?
- Nico... - hadarta nevemet zaklatottan a telefonba. Ekkor m�r sejtettem, hogy baj van.
- Mi t�rt�nt? - k�rdeztem tetetett higgadts�ggal, hisz szakm�m mindig is megk�vetelte ezt t�lem.
- Balesete volt...
- S�lyos?
- Nem tudom, nem mondtak semmit m�g...
- Hol vagytok?
- A Mercybe hozt�k be...
- Nem sok� ott vagyok – tettem le idegesen a telefont, majd nem t�r�dve semmivel, magamra kaptam kab�tom �s gyalog indultam el a szakad� es�ben. A Mercy j� egy �r�ra volt a Megyei k�rh�zt�l, de taxival sem �rtem volna oda hamarabb. Ilyenkor rendszerint cs�csforgalom van az utakon, s lehetetlen a k�zleked�s b�rmilyen j�rm�vel. F�lelmetes temp�t dikt�ltam, szinte v�gigrohantam az utc�kon, majd alig h�romnegyed �r�val k�s�bb, b�rig �zva �s szapor�n kapkodva a leveg�t l�ptem be a Mercy hatalmas �vegajtaj�n. Tony m�r t�relmetlen�l v�rt a recepci�n�l. � sem festett jobban n�lam.
- Hol van? - k�rdeztem idegesen.
- M�g a m�t�ben...
- Mi t�rt�nt?
- Hozz�d igyekezett, de megcs�szott az aut�ja az egyik kanyarban �s...
- Nem mondtak semmit az orvosok?
- Nem... - �lt le a v�r�terem egyik sz�k�be �s temette arc�t tenyereibe. Mell��ltem. Nem tudtam mit mondhatn�k neki. Orvosk�nt sz�mtalanszor kellett m�r megnyugtatnom egy-egy betegem hozz�tartoz�it, de az m�s volt...
Most tan�cstalan voltam �s f�ltem. Nem akartam �t elvesz�teni, hisz annyira j� volt vele minden. Azt hiszem, mi testes�tett�k meg a t�k�letes p�rkapcsolatot, melyre sokan csak v�gyakoznak. Ekkor m�r h�rom �ve voltunk egy�tt, de ezalatt a h�rom �v alatt egyszer sem veszekedt�nk. Nem volt mi�rt. Minden egy�tt t�lt�tt pillanat t�k�letes harm�ni�ban telt, mely r�szben annak volt k�sz�nhet�, hogy szinte ugyanazokat a dolgokat szerett�k.

Hossz�nak t�nt a v�rakoz�s, m�g v�gre megjelent egy id�s orvos �s mell�nk l�pett. Mindketten felugrottunk.
- �n�k Mr. Loren hozz�tartoz�i?
- Igen – felelt�k szinte egyszerre.
- Sajn�lom. Mindent megtett�nk, amit lehetett...
- Mikor? - hangzott el a t�rgyilagos k�rd�s t�lem, Tony pedig a sz�kre rogyva temette arc�t tenyereibe ism�t, s halkan s�rni kezdett.
- M�g �letben van, de olyan s�lyos s�r�l�seket szenvedett, hogy m�r nem tehet�nk �rte semmit. Lehet, hogy �r�i vannak m�g h�tra, de lehet, hogy m�r csak percei...
- L�thatn�m? - pr�b�ltam higgadts�got pump�lni magamba.
- Igen, k�rem j�jj�n velem... - indult el a doki, �n pedig k�vettem. Nem sz�ltam semmit. Nem mondtam el neki, hogy �n is orvos vagyok. Nem �rdekelt most semmilyen szakmai magyar�zat, csak hogy vele lehessek �s am�gy sem volt felh�tlen kapcsolata a Megyeinek a Mercyvel. Sokszor megv�logatt�k, kit l�tnak el �s kit nem. Megtehett�k... P�r perccel k�s�bb meg�lltunk egy faajt� el�tt, majd az orvos intett, �n pedig remeg� k�zzel nyomtam le a kilincset �s bel�ptem a k�rterembe.
A l�tv�ny lesokkolt, pedig ehhez hozz� kellett volna m�r szoknom az elm�lt hat �v alatt. De ez m�s volt mint eddig. Most � fek�dt ott, �letem �rtelme. F�lve pillantottam r�, mindenhonnan cs�vek �lltak ki bel�le. Csend volt. N�ma csend, melyet csak a l�legeztet� g�p �s az EKG monoton zaja t�rt meg. Odas�t�ltam mell�, le�ltem az �gy sz�l�re, majd megfogtam kez�t. Arc�t rengeteg horzsol�s cs�f�totta el, de nekem m�g �gy is � volt a legszebb. �vatosan f�lres�p�rtem egy k�sza hajtincset homlok�b�l, majd gyeng�d cs�kot leheltem r�. Lassan kinyitotta szem�t �s egy k�nnycsepp g�rd�lt le arc�n.
- Ne s�rj – t�r�ltem le k�nnyeit �s r�mosolyogtam, de m�r nekem sem kellett sok, hogy els�rjam magam.
- Saj... n�lom... - lehelte.
- Nincs mit sajn�lnod kicsim...
- Ta... l�lj meg... k�... k�rle... lek... - suttogta neh�zkesen.
- Ne besz�lj – simogattam meg arc�t kedvesen.
- �g... �g�rd... meg... hogy...
- Meg�g�rem – hajoltam hozz� k�zelebb �s l�gyan megcs�koltam. Az volt az utols� cs�kunk. A leghosszabb, a leg�desebb �s legf�jdalmasabb cs�k, melyet ember valaha is kaphat. �pphogy sz�tv�ltak ajkaink a mellett�nk l�v� g�p hangos �s folyamatos s�pol�sba kezdett...
M�g ma is �sszeszorul a sz�vem, ha eszembe jut az a cs�k. M�g most is �rzem ajkaimon �v�it, melyek �r�kre megb�lyegeztek azon az est�n. Meg�g�rtem neki, hogy megtal�lom, de lassan kezdem feladni a rem�nyt, hogy ez siker�lhet. Sean szervdonor volt...

***

K�t h�napja ismerkedtem meg Bennel, egy hangulatos kis sz�rakoz�helyen. (Mostan�ban egyre t�bbet j�rtam ilyen helyekre, hisz nem volt �rtelme otthon �cs�r�gn�m.) Nem akartuk felszedni egym�st, �m valami v�letlen folyt�n m�gis besz�lgetni kezdt�nk. Ahhoz k�pest, hogy fiatal volt, nagyon is �rettnek t�nt. �gy �reztem van benne valami k�l�nleges, �gy alig egy h�ttel k�s�bb m�r szinte vad�sztam r�. Nem volt olyan �jszaka, hogy ne �ltem volna megszokott helyemen csak, hogy �sszefussak vele, hogy l�thassam, hogy besz�lgess�nk egyet. A mai is egy ilyen „Vad�sszuk le Bent” este volt sz�momra. Egyik whiskyt ittam a m�sik ut�n �s �t v�rtam. Rettenetesen rossz napom volt am�gy is. A k�rh�zban k�osz uralkodott �s az sem k�nny�tette meg a dolgom, hogy ma volt Sean hal�l�nak �vfordul�ja. M�r j�csk�n elm�lt �jf�l, mikor Ben l�pett oda hozz�m. Nem sz�ltam semmit, csak felhajtottam marad�k italom �s m�r rendeltem is a k�vetkez�t.
- Sokat iszol – �lt le a mellettem l�v� sz�kre.
- Szar napom van... - vontam meg v�llam.
- Semmi nem lehet olyan rossz, hogy t�nkretedd miatta az �leted...
- Mert te azt�n tudod... - feleltem nyersen.
- Igazad van, nem tudhatom... - �llt volna fel, de megfogtam karj�t.
- Ne haragudj, �n... - temettem arcomat tenyerembe, s lassan potyogni kezdtek k�nnyeim.
- Gyere, hazak�s�rlek – karolt bel�m, majd elindultunk kifele. Szerencs�re nem laktam messze a b�rt�l �s a friss leveg� valamennyire kij�zan�tott, �gy alig negyed�ra kellemes s�ta ut�n m�r kulcsaim keresg�lve �lltunk lak�som ajtaja el�tt, m�g v�gre nagy nehezen siker�lt bejutnunk.
- �n akkor megyek is. J� �jt – indult el kifele, miut�n l�tta, hogy mennyire ramaty �llapotban vagyok, de megragadtam kez�t �s magamhoz h�ztam.
- Maradj... k�rlek... - suttogtam kiss� zavartan, �m azt hiszem, nem sz�m�tottam reakci�j�ra. Nem sz�lt semmit, gyeng�den megmarkolta �llam, majd cs�kolni kezdett. Meglep�dtem, �m p�r percnyi t�tov�z�s ut�n viszonoztam cs�kj�t �s �tkaroltam derek�t. J�l esett az �rint�se, m�gis, valami furcsa �rz�s fogott el. Annyira ismer�snek t�nt minden mozdulata, de nem tudtam mi�rt. Elvesz�tettem minden �nuralmamat. M�r nem volt kedvem gondolkodni �s m�g az alkohol is er�sen dolgozott bennem. �vatosan kezdtem el kigombolni ing�t, mik�zben cs�kunk is egyre szenved�lyesebb� v�lt, majd nem sokkal k�s�bb a k�nnyed ruhadarab l�bunk mellett a f�ld�n landolt. Miut�n ajkaink sz�tv�ltak, tekintetem j�t�kosan siklott v�gig izmos fels� test�n, �m azonnal meg is akadt a mellkasa bal oldal�n �ktelenked� sebhelyn�l. Nem sz�ltam, csak �vatosan v�gigh�ztam ujjamat a hegen. A testem remegni kezdett �s elkapott a rosszull�t. Csak mereven b�multam, mik�zben k�nnyeim patakokban folytak v�gig arcomon. Alig b�rtam tartani magam. Ha � nem lett volna ott, �sszeesek. Lassan le�ltetett a kanap�ra, majd mell�m telepedett �s szorosan mag�hoz �lelt. Eddig b�rtam. Mellkas�ra borulva, derek�t �tkarolva hangosan zokogni kezdtem, � pedig h�tam simogatva pr�b�lt megnyugtatni. Hossz� percekbe telt, m�g v�gre �sszeszedtem magam.
- Mi zaklatott fel ennyire? - lehelt cs�kot fejemre, de k�ptelen voltam megsz�lalni. - A sebhely zavar, igaz? K�t �ve volt egy komoly m�t�tem. �j sz�vet kaptam, akkor szereztem ezt.... - �sszerezzentem. - Mond el mi b�nt, k�rlek... - Nem tudtam mit mondhatn�k neki, csak hallgattam ahogy dobog sz�ve, egy m�r megszokott, ismer�s �temben....
- K�t �ve kutatok ut�na hasztalan. Sean szervdonor volt. A szemem l�tt�ra halt meg, ott a k�rh�zban, s utols� szavaival m�g meg�g�rtette velem, hogy megtal�lom... Nem tudom elhinni, hogy ez megt�rt�nhet... Annyira hi�nyzik m�g mindig – s�rom el magam ism�t.
- Te is neki – leheli. Felkapom fejem, s k�rd�n n�zek m�lyk�k szemeibe. Nem v�laszolt, csak elmosolyodott, majd let�r�lve k�nnyeim visszah�zta fejem mellkas�ra. Hallottam, ahogy ver a sz�ve, mintha minden dobban�ssal nevemet suttogn�. Megnyugodtam, boldog voltam �jra, majd sz�p lassan �lomba ringatott sz�v�nek l�gy dallama....

By: Cyklon 2009.04.06.