Beladrion volt az els�, aki mozdult. Az dalnok lovag v�r�s-arany p�nc�lj�n megcsillant a holdf�ny. L�tta, amint Liza er�tlen�l elejti botj�t �s �sszecsuklanak l�bai. A t�le megszokott reflexszel ugrott oda, hogy elkapja. R�gr�l ismerte a l�nyt. M�g Dallanan mutatta be neki nem sokkal az esk�v�j�k el�tt.
- Liza! – sz�l�totta a l�nyt. – Liza hallasz engem? – k�rdezte �sszeszorult sz�vvel.
- Eressz! – sz�lt er�lyesen Merydian azzal a hat�rozotts�ggal, ami r� oly jellemz� volt.
- Itt van Dallanan is! – ki�ltott fel m�ly t�rphangj�n Szunita. – Quwarg, gyere gyorsan!
   A k�nny� l�pt� �va Szentje m�ris ott termett Dallanan mellett.
- Milyen er� lakozik ebben a l�nyban?
   Szunita k�rd�n n�zett r�, de a szem�ben csillan� k�rd�sre nem kapott v�laszt. Quwarg fel�llt �s ajk�r�l felhangzott �va szentjeinek leger�sebb m�gi�ja az �s�k nyelv�n.
- Sz�l�tlak �va te �ltet ad�, adj �j �letet annak ki a hal�l mezsgy�j�n j�r.
   Eg�sz teste aranyl� f�nyben izzott �s torn�d�szer� sz�l kavarta fel a havat. Kez�ben aranyk�nt izzott �va aj�nd�ka s feje felett megjelent Istene alakja, aki odalebegett Dallanan teste f�l�, aranyl� aur�ba vonva a haldokl� kiv�lasztottat. Odahajolt hozz� �s megcs�kolta.
   Vak�t� f�ny t�madt, majd egy alak sziluettje vett k�rvonalat az isteni f�nyben. A f�ny kih�nyt �s Dallanan ott �llt el�tt�k �pen �s eg�szs�gesen. Kez�ben tartva, szorongatva egy kis fiol�t.
   Ek�zben Merydian Liza f�l� hajolt.
- Kimer�lt. – mondta. – Majd a v�gtelens�gig kimer�lt.
   Ekkor l�pett oda Dallanan. Mindny�juk tekintete r� szegez�d�tt.
   Az ifj� a sz�j�hoz emelte a par�nyi �vegcs�t, megd�nt�tte, majd kedves�hez hajolt �s megcs�kolta. Ajkukon f�ny ragyogott fel, szikr�z�, t�nd�kl� f�ny, ak�r az im�nt, �s Liza mag�hoz t�rt.
   Quwarg elmosolyodott. � tudta, Dallanan nagy adom�nyt kapott �v�t�l. Tiszta szerelme �ltal a szerelem erej�t kapta, vagyis �va cs�kj�nak egy csepp esszenci�j�t.
   A bar�tok, kik m�r oly r�gen nem l�tt�k egym�st �r�mk�nnyekkel k�szk�dve �dv�z�lt�k egym�st, m�gnem egy h�v�s, katon�s n�i hang meg nem sz�lalt:
- Akkor dologra! – persze Merydian volt a Kiv�lasztottak trancepsze, ki a harcban egyk�nt fogja �ssze kilenc�ket, mintha csak egyek lenn�nek. Szava szent, ak�rcsak � maga.