Beladrion volt az első, aki mozdult. Az dalnok lovag vörös-arany páncélján megcsillant a holdfény. Látta, amint Liza erőtlenül elejti botját és összecsuklanak lábai. A tőle megszokott reflexszel ugrott oda, hogy elkapja. Régről ismerte a lányt. Még Dallanan mutatta be neki nem sokkal az esküvőjük előtt.
- Liza! – szólította a lányt. – Liza hallasz engem? – kérdezte összeszorult szívvel.
- Eressz! – szólt erélyesen Merydian azzal a határozottsággal, ami rá oly jellemző volt.
- Itt van Dallanan is! – kiáltott fel mély törphangján Szunita. – Quwarg, gyere gyorsan!
   A könnyű léptű Éva Szentje máris ott termett Dallanan mellett.
- Milyen erő lakozik ebben a lányban?
   Szunita kérdőn nézett rá, de a szemében csillanó kérdésre nem kapott választ. Quwarg felállt és ajkáról felhangzott Éva szentjeinek legerősebb mágiája az ősök nyelvén.
- Szólítlak Éva te éltet adó, adj új életet annak ki a halál mezsgyéjén jár.
   Egész teste aranyló fényben izzott és tornádószerű szél kavarta fel a havat. Kezében aranyként izzott Éva ajándéka s feje felett megjelent Istene alakja, aki odalebegett Dallanan teste fölé, aranyló aurába vonva a haldokló kiválasztottat. Odahajolt hozzá és megcsókolta.
   Vakító fény támadt, majd egy alak sziluettje vett körvonalat az isteni fényben. A fény kihúnyt és Dallanan ott állt előttük épen és egészségesen. Kezében tartva, szorongatva egy kis fiolát.
   Eközben Merydian Liza fölé hajolt.
- Kimerült. – mondta. – Majd a végtelenségig kimerült.
   Ekkor lépett oda Dallanan. Mindnyájuk tekintete rá szegeződött.
   Az ifjú a szájához emelte a parányi üvegcsét, megdöntötte, majd kedveséhez hajolt és megcsókolta. Ajkukon fény ragyogott fel, szikrázó, tündöklő fény, akár az imént, és Liza magához tért.
   Quwarg elmosolyodott. Ő tudta, Dallanan nagy adományt kapott Évától. Tiszta szerelme által a szerelem erejét kapta, vagyis Éva csókjának egy csepp esszenciáját.
   A barátok, kik már oly régen nem látták egymást örömkönnyekkel küszködve üdvözölték egymást, mígnem egy hűvös, katonás női hang meg nem szólalt:
- Akkor dologra! – persze Merydian volt a Kiválasztottak trancepsze, ki a harcban egyként fogja össze kilencüket, mintha csak egyek lennének. Szava szent, akárcsak ő maga.